5. laboratóriumi gyakorlat

Desztilláció

Elméleti bevezető

Pr. 1.17

Eszközök

Pr. 1.78. ábra szerinti desztillálókészülék, 25 cm3-es mérőlombik

Anyagok

kannás bor

A mérés leírása

Állítsuk össze a Pr. 1.78. ábra szerinti desztillálókészüléket. Mérjük meg a bor sűrűségét mérőlombik segítségével (kalibrációt nem kell végezni, fogadjuk el a lombik térfogatát pontosan 25 cm3-nek). A szedőlombikba töltsünk mérőhengerrel kimért 30 cm3 desztillált vizet, jelöljük meg a folyadékszintet majd mosogassuk szárazra a lombikot. A berendezés adólombikjába öntsünk 125 cm3 bort (főzőpohárral elég kimérni), és tegyünk bele néhány szem horzsakövet. Indítsuk el a hűtővizet majd kezdjük el azbesztlapon keresztül melegíteni az adólombikot (vízfürdőt beállítani nem szükséges). A forrás megindulásától kezdve két percenként írjuk fel a hőmérsékletet. Ha a szedőlombikban összegyűlt 30 cm3 párlat, öntsük a desztillátumot tiszta főzőpohárba (az adólombik melegítését zavartalanul fenntartva). A párlatfrakció szedésekor jegyezzük fel az időt és a hőmérsékletet. Győződjünk meg róla, hogy a párlat a labor hőmlérsékeltére hűlt, majd mérjük meg a sűrűségét. Ha a párlat második frakciójának térfogata is elérte a 30 cm3-t, állítsuk le a fűtést, és mérjük meg ennek sűrűségét is. Mérjük meg végül a desztillációs maradék, az ún. fenékpárlat sűrűségét, miután a labor hőmérsékletére hűtöttük. Ne feledjük az egyes sűrűségmérések között a mérőlombikot szárazra mosogatni.

Kérdések, feladatok

  1. Méretarányos grafikonon (mm papír vagy számítógépes szoftverrel készített ábra) ábrázoljuk a kísérlet során mért hőmérsékletet az idő függvényében. A grafikonon jelöljük, hogy mely intervallumban gyűjtöttük a desztillátum első és második frakcióját.
  2. Mi okozza a desztillátum és a fenékpárlat színének eltérését?
  3. Mi okozza a párlatok sűrűségének eltérését? A Pratikum XVI. táblázatának (556. oldal) segítségével becsüljük meg a desztillátum frakciók etanol tartalmát. Az adat erősen tájékoztató jellegű, hiszen az etanol mellett rengeteg illékony szerves vegyületet tartalmaz a bor (pl. gyümölcsészterek, aldehidek, az etanolénál nagyobb moláris tömegű, telített és telítetlen alkoholok).
  4. Mely művelettel lehetne még nagyobb alkoholtartalmú desztillátumot nyerni? Válaszunkat a Praktikum 9.2 ábrájára támaszkodva indokoljuk!
  5. Milyen összetételű desztillátum és fenékpárlat várható, ha 98%-os alkohol oldatot desztillálunk légöri nyomáson (98%-nál nagyobb/kisebb alkoholtartalom)? Válaszunkat a Praktikum 9.2 ábrájára támaszkodva indokoljuk!

Sav-bázis reakciók

Általános kémiai tanulmányainkban a savak és bázisok fogalmának többféle definíciójával találkozunk. Itt a Brønsted-féle definíciót használjuk, amely szerint a savak hidrogénion-leadásra, a bázisok hidrogénion-felvételre képes anyagok. A víz savként és bázisként viselkedik egyszerre, előbbi reakció révén OH-ionok, utóbbi révén protonok képződnek. Tiszta vízben a H+ és OH ionok mennyisége nagyon kicsi (10–7mol/dm3). A vizes oldatok kémhatása attól függ, hogy a OH- vagy a H+-ionok vannak-e többségben. Megfelelő anyagokkal (ún. indikátorok) az oldat kémhatása megállapítható. A sók is lehetnek savas ill. lúgos kémhatásúak, hidrolízis (vízzel való reakció) révén. Erős savak gyenge bázisokkal alkotott sói (pl. HCl + NH3 =NH4Cl) savasan, míg erős bázisok gyenge savakkal alkotott sói ( pl. CH3COOH + NaOH = CH3COONa + H2O) lúgosan hidrolizálnak. A hidrolízis számítását a sav–bázis egyensúlyok kapcsán tanuljuk majd, most csak a jelenséggel ismerkedünk.

A mérés leírása

Pr. 8.4.1. Sóoldatok kémhatása (a sóoldatokon kívül vizsgáljuk meg a reagens HCl, NaOH, ammónia és nátrium-acetát kémhatását is)

"Erősebb sav a gyengébbet sójából felszabadítja (kiszorítja)"

Az elvet a következő kémcsőkísérletekkel szemléltetjük:

  1. Adjunk nátrium-acetát oldathoz reagens sósavoldatot, majd óvatosan szagoljunk bele a kémcsőbe!
  2. 1-2 cm3 reagens NaHCO3-oldathoz adjunk hasonló mennyiségû reagens sósavoldatot!

Írjuk fel az észleléseket és a reakcióegyenleteket!


Az oldal készítője: Frigyes Dávid, egyetemi adjunktus (© 2006-2008.) Utolsó módosítás: 2017. 11. 03.