Redoxireakcióról akkor beszélünk, ha a reaktánsok között e--átmenet történik. Ezt legegyszerűbben a reakcióban részt vevő komponensek atomjai oxidációs számának kiszámításával vehetjük észre. Ha egy atom oxidációs száma nő, oxidálódik, ha csökken, redukálódik. Az olyan folyamatot, amelyben ugyanaz a komponens oxidálódik és redukálódik, diszproporciónak nevezzük. Az ellentétes folyamatot, vagyis amikor két különböző komponens oxidációja ill. redukciója azonos terméket ad, szinproporciónak nevezzük. Ha a folyamatban nincs olyan atom, aminek megváltozna az oxidációs száma, akkor a folyamat nem redoxireakció. Néhány fontos oxidálószert (redukcióra hajlamos anyagot) ill. redukálószert foglal össze az alábbi táblázat [és azokat az anyagokat, amelyekké azok általában redukálódnak, ill. oxidálódnak]:
oxidálószerek | redukálószerek |
halogénelemek (F2>Cl2>Br2>>I2)
[→F-, Cl-, Br-,
I-] MnO4-[→Mn2+, MnO2, MnO42-], CrO42-[→Cr3+] H2O2 [→H2O] HNO3,[→NO2], H2SO4 [→SO2] |
fémek (pl. Na, Zn, Al) [→Na+,
Zn2+, Al3+] C [→CO2], H2 [→H2O] H2O2 [→O2] |
Reakciók kálium-permanganáttal: Pr. 2.1.1., Reakciók jodidionnal és jóddal: Pr. 2.1.3., Redukció fémekkel: Pr. 2.1.6.
Az oldal készítője: Frigyes Dávid, egyetemi adjunktus (© 2006-2008.) Utolsó módosítás: 2015. 09. 04.