2. laboratóriumi gyakorlat

Redoxireakciók

Redoxireakcióról akkor beszélünk, ha a reaktánsok között e--átmenet történik. Ezt legegyszerűbben a reakcióban részt vevő komponensek atomjai oxidációs számának kiszámításával vehetjük észre. Ha egy atom oxidációs száma nő, oxidálódik, ha csökken, redukálódik. Az olyan folyamatot, amelyben ugyanaz a komponens oxidálódik és redukálódik, diszproporciónak nevezzük. Az ellentétes folyamatot, vagyis amikor két különböző komponens oxidációja ill. redukciója azonos terméket ad, szinproporciónak nevezzük. Ha a folyamatban nincs olyan atom, aminek megváltozna az oxidációs száma, akkor a folyamat nem redoxireakció. Néhány fontos oxidálószert (redukcióra hajlamos anyagot) ill. redukálószert  foglal össze az alábbi táblázat [és azokat az anyagokat, amelyekké azok általában redukálódnak, ill. oxidálódnak]:

oxidálószerek redukálószerek
halogénelemek (F2>Cl2>Br2>>I2) [→F-, Cl-, Br-, I-]
MnO4-[→Mn2+, MnO2, MnO42-], CrO42-[→Cr3+]
H2O2 [→H2O]
HNO3,[→NO2], H2SO4 [→SO2]
fémek (pl. Na, Zn, Al) [→Na+, Zn2+, Al3+]
C [→CO2], H2 [→H2O]
H2O2 [→O2]
 

A mérés leírása

Reakciók kálium-permanganáttal: Pr. 2.1.1., Reakciók jodidionnal és jóddal: Pr. 2.1.3., Redukció fémekkel: Pr. 2.1.6.


Az oldal készítője: Frigyes Dávid, egyetemi adjunktus (© 2006-2008.) Utolsó módosítás: 2015. 09. 04.